A tankötelezettség kapujában, avagy a (nem) biztos indulás

Az idegtudományi, a biológiai vagy a pszichológiai ismereteink szerint a koragyermekkor a hatalmas lehetőségek és kockázatok időszakaként van meghatározva. A kutatások ismételten igazolják, hogy a koragyermekkorban a minőségi oktatási és nevelési programokon való részvétel a gyerekek számára előnyös lehet. Ezek a programok jelentős mértékű pozitív hatással lehetnek a későbbi sikereikre a tanulmányaik során. Rendkívül fontos az oktatás és nevelés elérhetősége a koragyermekkorban a szociálisan hátrányos helyzetű környezetből származó gyerekek számára, csakúgy, mint az egészségileg hátrányos helyzetű vagy kockázatosan fejlődő gyerekek számára. Hatalmas lehetőséget jelent számukra, hogy az iskolakezdéskor kortársaikkal együtt ugyanarról a startvonalról indulhatnak. Az koragyermekkori oktatási és nevelési programok hozadéka nagymértékben függ azok minőségétől. Több ország a korai nevelés és oktatás javítása érdekében egy integrált rendszer létrehozását célzó útra lépett, amely a folyamatosság mellett a teljes körű segítségnyújtást és támogatást is biztosítja minden gyerek számára. Szlovákia nem kapcsolódott ehhez a trendhez. Továbbra is egy belsőleg fragmentált rendszert támogat, ami főleg abban nyilvánul meg, hogy több tárca vesz részt az egyes programok koordinációjában, mindezt az egyes programok megfelelő összekacsolása és a szereplők közötti együttműködés nélkül. Ez a szétforgácsoltság főleg a legsérülékenyebb gyerekek csoportját érinti, akik kortársaikkal ellentétben nem élvezhetik a korai gyermekkori oktatás és nevelés minden előnyét. Ez a széttagoltság elsősorban a három év alatti gyermekek gondozási programjainak szisztematikus irányítását érintő hiányosságokban nyilvánul meg, ezeket Szlovákiában nem tekintik a minőségi iskola előtti képzés előfeltételének. Az oktatási és nevelési rendszer a kora gyermekkorban a legtöbb országban magában foglalja a gyermekgondozást a születéstől egészen az iskolakezdésig. A szlovákiai körülmények között ugyan az iskola előtti oktatásra is irányul figyelem, de ez főleg a 3 éves kort betöltött gyerekekre vonatkozik, a korai gyermekgondozás és az ennél fiatalabb gyerekek kérdése háttérbe szorul. A közbeszéd gyakori témája az ún. bölcsődék kérdése, amely a szülők egyre nagyobb érdeklődését mutatja az intézményi gondozás iránt. Sok lehetőségük viszont nincs. Az egyes óvodák kapacitása néhány városban és községben csak épphogy elegendő az idősebb gyerekek igényeinek kielégítésére, az állami bölcsődékből pedig kevés van. A magánbölcsődék árai általában túllépik az állami hozzájárulás összegét, amelyet a szülő erre a célra igényelhet, mindemellett az ún. bölcsődetörvény miatt csak kevés van belőlük.

Azt, hogy a hároméves korig tartó gyermekgondozást nem tekintik a koragyermekkori oktatási és nevelési rendszer részének, az a tény is alátámasztja, hogy az szociális szolgáltatásként van meghatározva. Sőt a bölcsődék ambuláns szociális szolgáltatásként van besorolva. Szabályozásuk a hatályos törvény értelmében elsősorban a biztonságot, gyermekvédelmet és a higiéniát érinti. A gyermekekkel való pedagógiai tevékenység nincs monitorozva, sem módszertanilag irányítva. A hároméves korig tartó gyermekgondozási programok témájának marginalizáltságát a legsebezhetőbb gyerekcsoportok – az egészségügyi vagy szociális hátránnyal élő gyerekek – számára létrehozott programok hiánya is tükrözi. Az egészségileg hátrányos helyzetű gyerekek családjai bekapcsolódhatnak a régóta épülő korai beavatkozás rendszerébe. Ezek a szolgáltatások viszont az alacsony anyagi, regionális és információs támogatottságuk miatt sok család számára elérhetetlenek. A szociális kirekesztettségben élő családok gyerekeinek semmilyen lehetősége sincs bekapcsolódni a hároméves korig tartó gyermekgondozási programba. Az intézményi gondozás ezeknek a családoknak nem jelent megoldást, sem lehetőséget, mivel a legkisebbek gondozásának portfóliójában velük nem számoltak.

Az óvodai oktatásba való belépés sem problémamentes, amely elsősorban a 3. életévüket betöltött gyerekek számára biztosított. Erről tanúskodik az óvodás gyerekek általánosan alacsony színvonalú, iskolára való felkészítettsége. Szlovákia jelenleg jelentősen elmarad a 2020-as uniós céltól, melynek értelmében 2020-ra az iskola előtti oktatási programokba 4 éves kortól a kötelező iskolakezdésig a gyermekek 95%-át be kell vonni. Szlovákiában a 2017-es évben az ilyen életkorú gyerekeknek mindössze 76%-a járt óvodába. Az Értelmet nyer felmérés számításai jelentős regionális különbségeket mutatnak. Kritikusként értékelhető a Kassai és az Eperjesi kerületben tapasztalható helyzet, amelyet főleg a roma gyerekek alacsony részvétele okoz ezekben a programokban. Az óvodákat mindössze körülbelül a harmaduk látogatja.

Az iskola előtti oktatási programokban részt vevő gyermekek alacsony színvonalú, iskolára való felkészítettsége a régóta megoldatlan óvodai helykapacitási problémákra is visszavezethető. Az óvodákba sok esetben azok a gyerekek sem jutnak be, akiknek a szülei érdeklődnek a képzés iránt. A kapacitáshiány néhány esetben diszkriminatív praktikákhoz vezet a gyermekek felvétele során. Veszélyben vannak például azok a gyerekek, akiknek nincs állandó lakhelyük az adott községben vagy városrészben, ahol az óvoda működik, de egyes alkalmazásban dolgozó szülők gyermekei is. Ebben a helyzetben az egészségileg hátrányos helyzetű gyermekek esélyei is alacsonyabbak. Az Értelmet nyer felmérés becslése szerint ezeknek a gyerekeknek több mint a fele az óvodák kapuin kívül marad. A teljes óvodai gyereknépességhez viszonyítva arányuk egy tizede az alapiskolákban mért arányuknál. A törvény értelmében az igazgató az ilyen gyermek felvételét abban az esetben utasíthatja el, ha az intézményben nincsenek létrehozva a megfelelő feltételek. A minisztérium viszont nem határozza meg a megfelelőség kritériumait. Az igazgatók így a saját megítélésük alapján döntenek. Ennek fényében nagyon érdekesek az Értelmet nyer kérdőíves felmérés eredményei, amelyek szerint az óvodákban megkérdezett válaszadók mindössze ötöde értékeli a saját intézményét alkalmasnak az egészségileg hátrányos helyzetű gyermekek fogadására. A speciális nevelési igényű gyermekek oktatása során legnagyobb problémaként az egyéni hozzáállás feltételeinek hiányát jelölték meg, amely a nagy osztálylétszámoknak, valamint a pedagógusok és nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak hiányának, az iskola épületében lévő fizikai akadályoknak, a pénzügyi források hiányának és a pedagógusok SNI oktatás terén tapasztalható felkészületlenségének tudható be. Az egészségileg hátrányos helyzetű gyermekek számára megfelelő feltételek megteremtésére való inkompetencia sokszor ahhoz vezet, hogy elutasítják a standard óvodákba való felvételüket. Az óvodákba bejutó gyermekek kétharmada viszont speciális óvodákba kerül, ilyenek azonban Szlovákia számos járásából hiányoznak. Mindezek mellett sok intézmény hasonló problémákkal küzd a nem kielégítő személyzeti vagy anyagi feltételek miatt.

Szintén kérdéses az óvodák környezetének felkészültsége a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekekkel való munkára. Az Értelmet nyer kvalitatív és kvantitatív felmérésben részt vevő válaszadók kiemelik, hogy az óvodákban nincsenek létrehozva a feltételek a gyerekekhez való egyéni hozzáálláshoz, illetve a szükséges támogató szolgáltatások biztosításához. További problémát jelent a személyzet felkészületlensége az idegen nyelvű környezetből érkező gyermekekkel való munka terén. Nyilván emiatt az óvodák pedagógusainak és igazgatóinak negyede úgy véli, hogy a más anyanyelvű gyermekeket speciális osztályokban vagy iskolákban kellene oktatni. A kirekesztett környezetből származó gyermekek alacsony aránya az óvodákban a gyerekek szüleivel való együttműködési programok hiányával is magyarázható. További megoldatlan kérdés az iskola előtti oktatási programok anyagi szempontból való elérhetősége. Bár létezik néhány eszköz a szegény családokból származó gyermekek támogatására, a rendszer jelenlegi beállítási szerint (főleg a fiatalabb gyermekek számára) az óvodalátogatás nem teljesen ingyenes. Problémát jelent a családi bevételek túl alacsonyra állított felső határa, ahogy az a körülmény is, hogy a támogatások nem fedik a gyermek óvodalátogatásával összefüggő minden költséget. A következő jelentős akadályt az óvodák földrajzi elérhetetlensége jelenti, amely a felmérés készítésekor a kirekesztett roma közösségek hozzávetőlegesen ötödét érintette.

Az Értelmet nyer elemzés kvantitatív és kvalitatív adatainak részletesebb elemzését a következő szakaszok tárgyalják:

Az oktatás és nevelés fontossága a korai gyermekkorban

Miért éri meg figyelmet szentelni az oktatásnak és nevelésnek a korai gyermekkorban?

A témáról bővebben (szlovák nyelven)

A koragyermekkori oktatási és nevelési rendszer fragmentált

A koragyermekkori oktatási és nevelési rendszer jelentősen fragmentált

A témáról bővebben (szlovák nyelven)

A koragyermekkori gondozás mint marginalizált téma

A gyermekek hároméves korig tartó gondozásával Szlovákiában nem foglalkoznak. Problémát jelent?

A témáról bővebben (szlovák nyelven)

Elérhetetlen iskola előtti oktatás

Az iskola előtti oktatás nem elérhető mindenki számára

A témáról bővebben (szlovák nyelven)

Összegzés

Az állam feladata, hogy biztosítsa a minőségi oktatáshoz való egyenlő hozzáférést. Azok az országok, amelyek komolyan veszik ezt a feladatot, jelentős figyelmet fordítanak a koragyermekkori oktatási és gondozási programok elérhetőségének és minőségének növelésére. E programok minőségét főleg az adja, hogy milyen mértékben képes az oktatási és nevelési rendszer reagálni az egyes gyermekek és családjaik összetett igényeire, és ezáltal részt venni az egyes résztvevők életesélyeinek javításán. Ezért kerül előtérbe az integrált rendszer kialakításának kérdése, amely úgy van koordinálva, hogy a gyerekek és családjuk még a gyermek 3-éves kora előtt hozzájuthassanak minden számukra szükséges szolgáltatáshoz. Az integrált koragyermekkori oktatási és nevelési rendszer biztosítja a gyermek célirányos fejlesztésének folyamatosságát a születéstől fogva, egészen az iskolakezdésig. A hároméves korig tartó gyermekgondozási programok ebben a rendszerben nem csak a dolgozó vagy tanuló szülők számára nyújtott szolgáltatások. Feladatuk az is, hogy reagáljanak a gyermekek és családjaik hátrányos szociális vagy egészségügyi helyzetből adódó különféle igényeire. Az integrált rendszerek biztosítják a gördülékeny belépést az iskola előtti oktatásba, amely a sikeres iskolai oktatás alapvető feltételének számít. Ezért az mindenki számára elérhető, és a legtöbb országban jogszabály értelmében igényelhető. Ha az állami szabályozás nem képes minden gyermek számára biztosítani a lehetőséget arra, hogy csatlakozhasson a koragyermekkori oktatási és nevelési programokhoz, azzal az érzetet kelti, hogy az adott országban nem fordítanak kellő figyelmet az oktatásban való esélyegyenlőség kérdésére.

Szerző:

Katarína Vančíková