Az alapfokú oktatás második szintjére való átlépés

Az alsó tagozat befejezése után a tanulók egy új oktatási szakaszba lépnek. A következő öt évben az alapfokú oktatás második szintjén kell megállniuk a helyüket. Ezt az oktatási szintet különböző iskolatípusokban teljesíthetik. A szlovák iskolarendszert ugyanis jelentős külső differenciálódás jellemzi az oktatási pályákat illetően. A tanulók nagy része az alapfokú oktatás második szintjét az alapiskolákban szerzi meg az úgynevezett felső tagozat keretén belül. A tanulók egy másik része a nyolcadik évfolyam végén elhagyja az alapiskolát és az oktatás szóban forgó szintjét ötéves középiskolában fejezi be; ezek általában kétnyelvűek. Az utolsó lehetőséget a nyolcéves gimnáziumok nyújtják, ahol a tanulók az alapiskola ötödik osztályának befejezése után tanulnak tovább. A diákság nem elhanyagolható része ezáltal már 11 éves korában dönt a jövőjéről. Ahogy az Értelmet nyer kvalitatív felmérés eredményei is mutatják, a nyolcéves gimnáziumokban nem csak a legjobb tanulmányi eredményekkel rendelkező diákok tanulnak tovább. A tanulók oktatási pályáinak korai szétválasztása a kutatások alapján nem hoz felmutatható előnyöket a kiemelt pályákra állított tanulók számára, viszont jelentős hátrányokat jelentenek azok számára, akik a nem kiemelt pályákon maradnak. Ők ugyanis elvesztik példaképeiket, de motivációjukat is saját maguk fejlesztésére, mivel az oktatási légkör leromlik a jobb teljesítményű gyermekek elmenetelével. A légkör azonban a kiemelt iskolák osztályaiban sem ideális. Ahogy az alapiskolák igazgatóival készült interjúk is mutatják, a gyermekek nyolcéves gimnáziumokba való átlépése számos problémát okoz. Azon kívül, hogy az iskola T9 tesztelés szerinti általános oktatási eredményei romlanak, és az iskola veszít vonzerejéből, az osztályokban az oktatási és szociális légkör is megváltozik. Az igazgatónak több esetben össze kell vonnia osztályokat, szétzilálva a már összeszokott osztályközösséget. Nem utolsó sorban a diákokért való versengés azokban a régiókban, ahol túlkínálat van nyolcéves gimnáziumokból, problémát okoz a következő tanév megszervezése során, mivel az alapiskola igazgatója sokszor az utolsó pillanatig nem tudja, hogy minden gyerek belép-e szeptemberben az iskolába vagy sem.

A tanulók akár maradnak az alapiskolában, akár átlépnek a nyolcéves középiskolába, olyan környezetben kellene tanulniuk, amely képes reagálni a fejlődési igényeikre. A bennük rejlő lehetőségek csak ebben az esetben tudnak kiteljesedni, és csak így tudnak fejlődni az érdeklődésüknek és képességeiknek megfelelően. Az alapfokú oktatás második szintjének elkezdésével serdülőkorba lépnek, és mint minden korszaknak, ennek is megvannak a szembeötlő fejlődési sajátosságai. Nagyon fontos a megfelelő tanulási módszerek és stratégiák megválasztása, amelyeket a tanároknak a diákok kortársaikkal való szociális érintkezés, beszélgetések, filozofálás, a körülöttük lévő világ elemzése és az ezekhez való sajátos hozzáállás kialakítása iránti megnövekedett igénye alapján kellene kiválasztaniuk. A tanulási környezetet is a serdülők önállóság iránti vágyainak figyelembe vételével kellene kialakítani, amely az őket közvetlenül érintő kérdésekkel kapcsolatos közös döntéshozatal iránti vágyban nyilvánul meg.

Az Értelmet nyer kérdőíves felmérés megállapításai azt jelzik, hogy az oktatási stratégiák és módszerek megválasztása az alapiskolák felső tagozatain, de a nyolcéves gimnáziumokban sincs teljesen összhangban a serdülő korú gyermekek ezen sajátosságaival. A válaszokból azt lehet leszűrni, hogy a szociális tanulásban és kortársaktól való tanulásban rejlő potenciál az iskolai környezetben nincs megfelelően kihasználva, bár mindkét iskolatípus tanárai a kérdőívben feltüntették, hogy gyakran beszélgetnek a diákokkal, a kérdőív további kérdéseinek eredményei és a középiskolai diákok válaszai bizonyos fokú kételkedésre adnak okot azt illetően, hogy valóban kétoldalú kommunikációról van-e szó, amely a gondolkodás és a kifejezőkészség fejlesztésére is teret nyújt. A tanárok válaszai is azt mutatják, hogy a tanítás során kevésbé alkalmazzák a kognitív funkciók fejlesztését segítő stratégiákat és módszereket. Bár az alapfokú oktatás második szintjén a tanórákból ki kellene, hogy kopjanak a mechanikusan memorizálandó és tanárok által a tanulók számára egyoldalúan átadott tudásanyagok, úgy tűnik, hogy az alapiskolák felső tagozatain, csakúgy, mint a nyolcéves gimnáziumok esetében továbbra is az előadás a meghatározó oktatási módszer. A nyolcéves gimnáziumok diákjai a kérdőíves felmérésben kiemelték, hogy az egyik leggyakrabban használt oktatási mód a jegyzetek diktálása, és azon véleményüknek is hangot adtak, hogy az iskola nem fejleszti az összefüggésekben való gondolkodást és az interdiszciplináris megismerést célzó tanulási képességüket. Az iskoláink kompetenciái azon a területen, hogy reagáljanak a diákoknak a tisztelet és a közös döntéshozatal iránti vágyára, az iskolai értékelés formáinak használatából is megítélhetők. A tanárok válaszaiból ítélve levonható az a következtetés, hogy az alapiskolák felső tagozatán tanuló diákok kisebb mértékben befolyásolhatják az értékelésük eredményeit, mint a tanulmányaik első négy éve során. A nyolcéves gimnáziumok diákjai körében sem megnyugtatók a felmérés ezzel kapcsolatos eredményei. A megkérdezett diákok fele nem elégedett az iskolai értékelés módszereivel és formáival, és a megkérdezettek szintén fele úgy látja, hogy a tanárok a nyolcéves gimnáziumokban nem használnak egyenlő mércét a diákok értékelése során. Pozitív megállapítás, hogy ezekben az iskolákban a diákok nagyobb része úgy érzi, hogy az értékelés során elfogadják a nézeteiket. Ennek ellenére az adatok nem jelzik, hogy az alapiskolából való eljövetel után a diákok egy olyan környezetbe kerülnének, ahol a partneri hozzáállás természetes volna. Akár itt is találkozhatnak például megalázással és gúnyolódással. A serdülők önállóság iránti vágya leginkább az iskola működését illető közös döntéshozatal hiánya kapcsán okoz frusztrációt. Ezt a tapasztalatot a nyolcéves gimnáziumok megkérdezett diákjainak több mint fele megerősítette.

Az Értelmet nyer elemzés kvantitatív és kvalitatív adatainak részletesebb elemzését a következő szakaszok tárgyalják:

Az tanulási pályák elágazása az alapfokú oktatás második szintjére való belépésénél

Az alapfokú oktatás második szintjére (felső tagozat) való átlépés során az oktatási pályák nem átgondolt módon ágaznak el

A témáról bővebben (szlovák nyelven)

Az oktatási utak korai differenciálása

Túl korán kezdjük elosztan a tanulókat az oktatási útvonalakon

A témáról bővebben (szlovák nyelven)

Az iskolák képes(képtelen)sége reagálni a serdülő diákok fejlődési szükségleteire

Az iskolák képes(képtelen)sége reagálni a diákok fejlődési szükségleteire, és ezáltal megkönnyíteni a gördülékeny átlépést a következő oktatási szintre

A témáról bővebben (szlovák nyelven)

 Összegzés

Azokban az országokban és gazdaságokban, ahol a tanulókat kora gyermekkorukban különféle oktatási programokba osztják szét, a különbségek elmélyülése figyelhető meg. Az iskola kiválasztásánál ugyanis döntő szerepet tölt be a szülők társadalmi státusza és a család gazdasági helyzete. Több bizonyíték is létezik arra nézve, hogy minél később következik be az iskolai pályák differenciálása, annál jobbak a gyerekek tanulmányi lehetőségei. Nincsenek megbízható és cáfolhatatlan bizonyítékok arra nézve, hogy a diákok az elit iskolákban való oktatásból több előnyhöz jutnának. Ennek ellenére a Szlovákiában működő nyolcéves gimnáziumok úgy a nyilvánosság, mint az oktatási rendszer támogatását is élvezik. A nyolcéves gimnáziumok az oktatási pályák nyitottságának és átjárhatóságának szempontjából is problémát jelentenek. Az alapfokú oktatás második szintjének elvégzése után az oktatási programok széles választékának kellene a tanulók rendelkezésére állnia. Viszont ha az alapfokú oktatást már a nyolcéves gimnáziumba való átlépéssel lezárja, akkor egy olyan akadémiai oktatási pályán reked, amelyre már 11 évesen lépett rá. A kiemelt iskola ugyanakkor még nem szükségszerűen jelent egy olyan környezetbe való átlépést, amely jobban reagál a serdülők fejlődési igényeire, és ezáltal jobban fejleszti a személyi és értelmi képességeket. Az Értelmet nyer elemzés eredményei inkább azt jelzik, hogy az oktatás alapiskolák felső tagozatain, csakúgy mint a nyolcéves gimnáziumokon tapasztalható módszerei nem veszik figyelembe megfelelő mértékben a diákok természetes igényeit, akik éppen egy új fejlődési szakaszba lépnek a felelősségteljes felnőtté válás útján.

Szerző: 

Katarína Vančíková