A jól vezetett iskolák megfelelő körülményeket biztosítanak a tanárok, művészeti és tudományos alkalmazottak, ezáltal pedig a minőségi oktatás és a diákok számára is az oktatás minden szintjén. Bár a nemzetközi felmérések megállapításai azt mutatják, hogy az egyik legnagyobb probléma a pénzügyi források hiánya, nem ez az egyetlen ok, ami miatt Szlovákia ezen a területen le van maradva. Sem a közoktatásban, sem pedig a felsőoktatásban dolgozó vezető beosztású alkalmazottak nincsenek szakszerűen felkészítve a vezetői kompetenciák terén. Annak ellenére, hogy a közoktatáson belül a vezetői pozíció elfoglalását követően kötelező az ún. funkcionális képzés elvégzése, az Értelmet nyer felmérésben csak az igazgatók kis része tüntette fel, hogy ez az oktatás a gyakorlatban is a segítségükre szolgált. A felsőoktatásban a vezetők főleg az alacsonyabb pozíciókon való munkával készülnek fel a vezetői feladatokra, ami pozitívan hathat az irányítás különféle szintjeinek megismerésére. Ez viszont azt is jelenti, hogy a vezetői feladatok csak az adott iskola szemszögéből ismerhetőek meg, ami korlátozza más vezetési módszerek és az egyetem fejlesztési céljainak megismerését. A hosszú ideig ugyanabban az iskolában végzett munka az alkalmazottakhoz való nagyobb fokú kötődéssel járhat, ami megnehezítheti a szükséges, ám népszerűtlen döntések meghozatalát.

Az iskolákban a vezető beosztású munkatársak jogkörei viszonylag szélesek (a működtetési tevékenységektől a személyes, szakmai és alkotó tevékenységekig), ám a gyakorlásuk során számos akadállyal néznek szembe. Ezek közé tartozik, hogy a munkaköri feladataik közé tartozó rengeteg hivatalos teendő miatt nem marad megfelelő kapacitásuk az emberi erőforrások és a pedagógusi folyamat hatékony fejlesztésére, a felsőoktatásban pedig a tudományos és művészeti tevékenységek fejlesztésére. Ez ronthatja az iskolák légkörét, de az oktatás általános minőségét is. A magán felsőoktatási intézményekben a gazdasági, működési és a személyzeti kérdésekkel a tulajdonosok foglalkoznak, míg a rektorok és dékánok az akadémiai kérdésekre összpontosítanak. Az elemzett magán felsőoktatási intézményekben a vezetési feladatok ilyenfajta felosztását az összes fél pozitív dologként értékelte.

A közoktatásban az iskola fenntartói és igazgatói között ezek a kompetenciák nincsenek kellőképpen tisztázva, ami a gyakorlatban nehezíti a további fejlesztésüket és működésüket. A magán- és az egyházi iskolák esetében az iskolák fenntartói általában aktív érdeklődést mutatnak az oktatás tartalma és eredményei iránt, míg az önkormányzat által működtetett iskolák esetében ez sok esetben nincs így. Sok iskola esetében a fenntartók csak azokat a tevékenységeket látják el, amelyekre a törvény kötelezi őket, mint például az anyagi források biztosítása, a gazdálkodás ellenőrzése vagy a igazgatóválasztás kihirdetése. A személyzeti és gazdasági teendőket, csakúgy, mint az iskola általános működését érintő kérdéseket a fenntartók nagy része az iskolákra hagyja, miközben a legtöbb igazgatónak elkelne a szóban forgó területen nyújtott támogatás, mivel az leköti kapacitásaikat a pedagógiai és szakmai tevékenység irányításának kárára.

Az állami felsőoktatási intézményekben problémaként jelentkezik az is, hogy a felsőoktatási intézményt és a karokat irányító rektorok és dékánok a különböző javaslatokat csak előterjeszthetik, ám jóváhagyásuk az egyetemi tanács – plusz az igazgatótanács, gazdasági kérdésekben – jogkörébe tartozik. Az egyetemi tanács jóváhagyása, néhány dékán és rektor elmondása szerint a javaslataiknak nagyobb fokú legitimitást biztosít. Egyes felsőoktatási intézményekben az egyetemi tanácsok csak az intézmény egyes részeinek vagy karainak érdekeit képviselik, és nem a teljes akadémiai közösség érdekeit. Úgy tűnik, hogy az egyetemi tanácsok a diákok, tanárok és dolgozók csak egy részét képviselik, amely az egyetem különböző részeinek működésével kapcsolatos adatok szisztematikus gyűjtésének hiányával együtt azt a feltételezést erősíti, hogy az egyetem irányítása nem támogatja teljes mértékben a benne rejlő potenciál kihasználását. Az egyetemi tanácsokban helyet kapott hallgatóknak aránylag fontos szavuk van az egész iskolát vagy kart érintő témákban, amelyek akár évekre előre befolyásolják annak működését. A legalacsonyabb szinteken (tanszék, intézet) ezzel szemben nincsenek biztosítva a feltételek a hallgatók szisztematikus bevonására a döntéshozatalba, amely a tanulmányaik minőségének emelését segítheti elő. A rektor, mint a felsőfokú oktatási intézmény legmagasabb szinten álló vezetője, nem rendelkezik közvetlen ráhatással arra, hogy mi történik az egyes karokon, amelyeket a dékánok irányítanak, és akik a kari tanácsnak felelnek. Az adatok azt igazolják, hogy a karok, de az egyetemek alacsonyabb szintű részei is (tanszékek, intézetek) gyakran hajlamosak egymástól függetlenül működni, sőt akár egymással vetélkedni a hallgatókért és a forrásokért. Ez negatív hatással van az oktatás, valamint a tudományos és művészeti tevékenységek minőségére, amik ezáltal elvesztik interdiszciplináris jellegüket és az aktuális komplex problémák megoldásának képességét. A felsőoktatási intézmény vezetőségének korlátozott lehetőségei vannak az operatív és adminisztratív tevékenységek hatékony irányítására. Az egyetemi tanácsokon túl az felsőoktatási intézmények vezetésében az felsőoktatási intézmények és a karok tudományos tanácsai is részt vesznek, ezek feladata, hogy ösztönözzék a pedagógiai, tudományos és művészeti tevékenységek minőségének emelését. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a tudományos tanácsoknak csak egy részében vannak olyan tudósok, akik nemzetközi viszonylatban, ill. Szlovákián belül a helyileg specifikus társadalomtudományi és humán területeken átlagon felüli teljesítményt nyújtanak. A tanulmányi programok, valamint a kutatási és a művészeti területek sokfélesége mellett úgy tűnik, hogy a tudományos tanácsok hajlamosak gyakran kvantitatív és általános mutatókra támaszkodni a szakmai előmenetel és a tanulmányi programok értékelésekor. Ennek az a következménye, hogy nem mindig tudják az adott program vagy személy munkáját az adott szakterület aktuális standardjai alapján értékelni. A magán- és a közszolgálati felsőoktatási intézményekben az vezetési vonalak egyszerűbbek. Az Értelmet nyer felmérés kvantitatív adatai azt mutatják, hogy a magán felsőoktatási intézményekben tanuló hallgatók több lehetőséggel rendelkeznek a saját oktatásuk tartalmának és formájának befolyásolására, és összességében véve elégedettebbek az oktatással, mint az állami felsőoktatási intézményekben tanuló társaik.

Az Értelmet nyer kvantitatív és kvalitatív adatainak részletesebb elemzését a következő szakaszok tárgyalják:

A közoktatás igazgatása

Szlovákiában az iskolák igazgatása aránylag önálló, de nem megfelelően támogatott

Felsőoktatási intézmények igazgatása

Az állami felsőoktatási intézmények igazgatása komplikált, ami hozzájárul a belső tagoltságukhoz

A témáról bővebben

Zárszó

Az egyszerű és érthető szabályokkal, valamint a kiváló vezetői képességekkel rendelkező emberek szakmai vezetésével hatékonyan irányított oktatási rendszer megfelelő feltételeket alakít ki a tanárok és egyetemi oktatók kiváló minőségű munkájához, valamint a diákok teljes körű oktatásához és fejlesztéséhez. Az Értelmet nyer felmérés megállapításai azt jelzik, hogy az iskolák hatékony irányítását minden oktatási szinten megnehezíti a szabályok összetettsége és szőrszálhasogató jellege, valamint a teendők túlságosan széles köre. Ez elvonja a vezető munkatársak figyelmét az iskolák stratégiai fejlesztéséről és az általuk nyújtott oktatás, tudományos és művészeti tevékenységek minőségének javításáról. Az iskolák nem hatékony vezetése a szükséges anyagi és emberi erőforrások pazarlásához is vezet. Az iskolák fejlesztésének kihasználatlan potenciálját jelenti az iskola működésével kapcsolatos adatok szisztematikus gyűjtése a különféle résztvevők szemszögéből. Úgy tűnik, hogy hiányoznak azok a mechanizmusok, amelyek szisztematikusan bekapcsolnák a tanulókat és diákokat az oktatás minőségének emelésébe. Mivel az iskolák irányításának rendszere több szemszögből is problematikus, az nem teremt optimális feltételeket a tanárok és az egyetemi oktatók minőségi munkájához, és a diákok oktatásához. Ennek árát nem csak az iskolák, hanem az egész társadalom fizeti. Szlovákia ezáltal a magas szintű tudományos megismerés lehetőségétől, a teljes értékű életre felkészült emberektől, de a gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődéshez szükséges ösztönzőktől és forrásoktól is elesik.