Az államnak biztosítania kellene a minőségi oktatáshoz való egyenlő hozzáférést. Az oktatásnak mindenki számára elérhetőnek kellene lennie, és minden ember képzési pályafutását kizárólag a képességeinek és érdeklődésének kellene meghatároznia. Annak érdekében, hogy az egyes tanulókban rejlő potenciál feltárható legyen, az oktatási rendszernek képesnek kell lennie reagálni az esetleges hátrányokra és a későbbi kudarcok kockázatának megfelelő időben való kiküszöbölésére. Csak így válhat az oktatás valódi lehetőséggé minden egyén számára, amely lehetővé teszi számára, hogy teljes értékű és tartalmas életet éljen.

Felsőoktatási intézménybe ma már szinte mindenki bekerül, de a korai gyermekkor oktatási és ellátási programjai meglehetősen korlátozottak

Az oktatási és ellátási programoknak a korai gyermekkorban mindenki számára elérhetőnek kellene lenniük, és segítséget kellene nyújtaniuk minden gyermek számára, hogy az iskolai oktatás elején ugyanolyan esélyekkel indulhassanak. A kutatások igazolják, hogy az ilyen programokba való bekapcsolódás pozitív hatással van a gyerekek későbbi iskolai pályafutására. A hároméves korig tartó gyermekgondozási programok Szlovákiában szinte semmilyen figyelmet sem kapnak, és az állam nem tudja biztosítani az iskola előtti nevelés elérhetőségét azoknak sem, akik esetleg érdeklődést mutatnának iránta. Sok gyerek így kívül maradnak a rendszeren, amit az Értelmet nyer kérdőíves felmérés eredményei is igazolnak. A megkérdezett óvodai igazgatónők csaknem 50%-a válaszolta, hogy a 2017/18-as tanévben az intézmény iránti érdeklődés nagyobb volt, mint az általuk végül felvett gyerekek száma. Az 5 éves kortól kötelező óvodai nevelés bevezetése nyomást gyakorolt a hiányzó kapacitások megteremtésére, ugyanakkor a hiányos kapacitás kockázata még továbbra is fennáll.

Amíg az óvodai helyekért meg kell küzdeni, addig a közép- és főiskolákban elérhető tervezett kapacitások jelentősen meghaladják a potenciális jelentkezők számát. A 2018-as évben a középiskolák tizenötezer hellyel többet kínáltak, mint ahány kilencedikes tanuló volt. A nappali és levelező egyetemi képzésben elérhető helyek 20%-kal lépték túl az érettségizők számát. A felsőoktatási intézményekben rendelkezésre álló helyek kihasználatlanságát többek között az is okozza, hogy az érettségizőink nagy, és egyre növekvő arányban folytatják tanulmányaikat külföldön. Külföldön tanuló hallgatóink aránya 17%, míg az OECD átlag 2%.[1]

A kiválasztás az oktatási rendszer egyre alacsonyabb szintjeire kerül, ahol viszont szükséges lenne, hiányzik

Az alapfokú oktatás megszerzése után egy fiatal számára széles választéknak kellene rendelkezésére állnia további tanulmányait illetően. Emiatt kerül sor a legtöbb európai országban a tanulmányi pálya kiválasztására a 14. és 16. életév között. Szlovákiában ez már akár 11 éves korban megtörténik. Az ötödik osztály elvégzése után a tanulók egy része dönt a jövőjéről, és nyolcéves gimnáziumban folytatja tanulmányait. A tanulók túl korai ráállítása különböző tanulmányi pályákra – a kutatások szerint – nem hoz bizonyítható előnyöket azok számára, akik a választható pályára kerültek, és jelentős hátrányokat jelentenek azoknak, akik a nem választható pályán maradnak. Ők ugyanis elvesztik példaképeiket, de motivációjukat is saját maguk fejlesztésére, mivel az oktatási légkör leromlik a jobb teljesítményű gyermekek elmenetelével.

A szelektív mechanizmusokat túl korán alkalmazzák, amikor viszont indokoltak volnának, már nem használatosak. A kilencedik osztályból a középiskolába való átkerülést a kiválasztás helyett inkább a toborzás jellemzi. A jelentkezők felvételéhez szükséges kritériumok folyamatos csökkenése még sokkal intenzívebben jelentkezik a felsőoktatásba való átlépésnél. Míg a 2005-ös évben felvételi vizsga nélküli jelentkezések nem egész harmada volt pozitívan elbírálva, addig 2018-ban ez az arány már 61% volt. A felvételi vizsgák eltörlése kétségtelenül eltántorítja az ambiciózus jelentkezőket. A külföldön tanuló hallgatóink több mint 80%-a tüntette fel a kérdőívben, hogy a felvételi vizsgák eltörlése csökkenti a szlovákiai felsőoktatás minőségét. A felsőoktatás minőségének csökkenésére a tanárok is rámutatnak, akik ezt főleg a diákok nem megfelelő felkészültségének tudják be. A kérdőíves felmérésbe bekapcsolódott tanárok csaknem 70%-a az oktatás minőségének csökkenését okozó öt tényező közé sorolta a diákok alacsony felkészültségét. A kvalitatív adatok ugyanakkor rámutatnak a középiskolák és a felsőoktatási intézmények közötti szisztematikus kommunikáció hiányára a diákok egyetemi tanulmányokra való felkészítését illetően. A felsőoktatásba jelentkezők felkészültségi szintjének kritikája a tanárok elvárásaival is összefügg. A felsőoktatás megnyitása az ezredforduló elején a diákok szélesebb köre számára nem járt együtt az felsőoktatási intézmények szükségszerű diverzifikációjával. A legtöbb felsőoktatási intézmény ugyanis továbbra is elsősorban akadémiai irányú képzéseket nyújtott.

Vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek nem tudnak hozzájutni az oktatás magasabb szintjeihez

Az államnak biztosítania kellene a minőségi oktatáshoz való egyenlő hozzáférést, és az oktatási pálya kiválasztása kizárólag a tanulók érdeklődésétől és képességeitől kellene, hogy függjön. Az oktatás magasabb szintjei viszont nem elérhetőek mindenki számára, miközben a feltételek főleg az egészségileg vagy szociálisan hátrányos helyzetű tanulók és diákok esetében nehezítettek. Más országokban a fiatalok – szüleik generációjával összehasonlítva – sokkal nagyobb arányban szereznek felsőoktatási végzettséget; Szlovákiában ez az arány sokkal alacsonyabb.[2]

Ez nagymértékben vonatkozik a társadalmilag periférián élő emberekre. Az Oktatáspolitikai Intézet (IVP) és a Szlovák Pénzügyminisztérium ár-érték arány szervezeti egysége (ÚHP) számításai alapján a kirekesztett roma közösségekből származó tanulók több mint harmada fejezte be a 2017/2018-as iskolaévben a tanulmányait az alapfokú képzettség megszerzése nélkül, és tanköteles kor után a tanulmányaikat a fiatalok csak kevesebb, mint fele folytatja.[3] A középiskolai oktatási rendszerben főleg azokat gyakorlati tudást nyújtó osztályokat vagy szakiskolákat látogatják, amelyek a mentálisan sérült tanulóknak vannak fenntartva, esetleg a szakközépiskolák osztályait. Nem ritka az sem, hogy a 2-éves szakképzéseken vesznek részt, ahol nem szerzik meg a szakképesítést, amely jelentősen csökkenti a munkaerőpiacon való elhelyezkedésük esélyeit. A szociálisan hátrányos helyzetű környezetből származó diákok részvétele a felsőoktatásban még alacsonyabb, mint a középiskolai szinten. A 2017/2018-as tanévben a szlovákiai felsőoktatási intézményekben az anyagi nélkülözés miatt segélyre szoruló 19-23 éves fiatalok mindössze 8%-a tanult, ez az arány egy negyede a teljes népességen belüli arányukhoz képest.[4] A Szlovákiában élő romák kevesebb, mint 1%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel. A szociálisan kirekesztett roma közösségek segítése a szociális ösztöndíjak odaítélésére korlátozódik, amelyek részben kiküszöbölhetik a pénzügyi akadályokat. Nem kapnak viszont támogatást más fontos területeken, és hozzátartozóik csak nagyon korlátozott mértékben tudnak nekik segítséget nyújtani, mivel felsőoktatással kapcsolatos tapasztalataik nekik sincsenek.

Az egészségileg hátrányos helyzetű emberek oktatási pályája sem hasonlítható össze a népesség többi részével. Amíg az alapiskolákban az egészségileg hátrányos helyzetű gyerekek az összes tanuló 11%-át teszik ki, addig a középiskolákban ez az arány már nem éri el a 7%-ot. Ez az adat rámutat, hogy az egészségileg hátrányos helyzetű gyermekek jelentős része nem lép tovább a középiskolába. Ez főleg az értelmi fogyatékossággal diagnosztizált gyermekeket érinti. Az Értelmet nyer felmérés megállapításai arra utalnak, hogy a középiskolába való továbblépés problematikus lehet pl. az autizmussal, halmozott fogyatékossággal vagy érzékszervi fogyatékossággal diagnosztizált gyermekek számára. A középiskolába való továbblépést megnehezíti a karriertanácsadás hiánya, amelyet a speciális alapiskolák negyede egyáltalán nem biztosít. A középiskola kiválasztása főleg a konkrét iskolák nyitottságán és elérhetőségén alapszik az egészségileg hátrányos helyzetű gyermekek esetében, és nem a gyermek érdeklődési körén és képességein. Problémát jelentenek az iskolák épületében fellelhető fizikai akadályok, valamint a fogyatékkal élő tanulók számára szükséges pedagógiai és személyes segítségnyújtási szolgáltatások hiánya, valamint a tanárok nem megfelelő felkészültsége az ilyen gyerekkel való munkára, amely nincs kompenzálva módszertani támogatással. Riasztó továbbá az a tény is, hogy az egészségileg hátrányos helyzetű gyermekek nagy része érettségi nélkül végződő szakmákat tanul (28%), amely hasonlóan, mint a roma gyermekek esetében, csökkenti a munkaerőpiacon való elhelyezkedésük kilátásait a jövőben.

Az egészségileg hátrányos helyzetű tanulók csak kis része folytatják tanulmányait a felsőoktatásban. A 2018-as évben a számuk a középiskolák érettségivel végződő szakjain 7000 volt, míg az alap- és mesterképzésben tanuló hallgatók körében ez a szám mindössze 1000 fő körül volt. Az Értelmet nyer felmérés megállapításai igazolják, hogy sok felsőoktatási intézményben a részleges pozitív változások ellenére még mindig vannak fizikai akadályok, amelyek csökkentik a felsőoktatási képzések elérhetőségét a testi fogyatékkal élő emberek számára. Az érzékszervi vagy a felső végtagokat érintő testi fogyatékossággal élő diákoknak le kell küzdeniük az információs és kommunikációs rendszerekkel kapcsolatos akadályokat is, és korlátozott hozzáférésük van a felhasználható irodalomhoz és más anyagokhoz is.

Az akadályok megszüntetésének folyamatát lassítja a korlátozott állami támogatás, mivel az állami felsőoktatási intézmények a speciális igényű diákokra igényelt támogatások hozzávetőleg felét kapják meg. További problémát jelent a konkrét támogatási intézkedések meghatározása a speciális igényű hallgatók egyes csoportjai számára. Az ilyen útmutatás különösen fontos abban a helyzetben, amikor a felsőoktatási intézményekben a támogatások koordinációját különféle szakmai profilokkal rendelkező munkavállalókra bízzák, akik nem minden esetben képzik magukat az adott területen, és azt gyakran az alaptevékenységeiken túl, alacsony pénzügyi javadalmazás mellett végzik. Tevékenységük ugyanakkor rendkívül fontos a tanárok munkáját támogató iránymutatásként is. Hiányosságok mutatkoznak továbbá a felsőoktatási intézmények tanárainak felkészítés és támogatása terén a speciális igényű hallgatókkal való foglalkozást illetően.

Az oktatási rendszer kiegyenlítő intézkedéseket vezet be ahelyett, hogy a megelőzésre fektetné a hangsúlyt

Az oktatási rendszernek minél hamarabb ki kellene egyenlítenie az esélyeket, és kompenzálnia kellene a hátrányokat, ezáltal csökkentve a későbbi esetleges sikertelenség kockázatát. Jelenleg viszont a társadalom sérülékeny csoportjainak szükségleteire túlságosan későn reagál, és azt inkább kiegyenlítő, mintsem megelőző intézkedések formájában teszi. A rendszer különféle költséges és nem minden esetben hatékony intézkedéseket tartalmaz, ezek a megelőzés előző oktatási szinteken tapasztalt kudarcainak enyhítését célozzák.

Ilyen például a nulladik évfolyamok bevezetése, amely azokon a gyerekeken próbál segíteni, akik a korai gyermekkorban nem tudtak hozzáférni az oktatási és nevelési programokhoz. A hátrányok kiküszöbölésére irányuló szándék értékelhető, viszont az rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a nulladik évfolyam elvégzése ellenére, ezek a tanulók nem kerülik el a későbbi iskolai kudarcokat. A nulladik évfolyam mindemellett beleszámolódik a kötelező iskolalátogatás éveinek számába, így gyakran előfordul, hogy évfolyamismétlés esetén a tanuló számára a tanköteles kor vége az alapiskola kilencedik évfolyama helyett már hamarabb bekövetkezik. Erre a helyzetre az állami politikák az alapfokú oktatás elvégzésére irányuló képzések kínálatával reagálnak, amelyeket általában a szakközépiskolákban lehet elvégezni, 2-éves tanulmányi szakokkal. E diákok tanulmányi pályája tehát gyakran anélkül ér véget, hogy bármilyen képesítést szereznének. Az esélyeik a magasabb szintű képzettség elérésére sokkal jobbak is lehetnének, ha az iskolák, amelyeket látogattak, képesek lennének hatékonyabban reagálni oktatási igényeikre különféle támogató eszközök széles skálája segítségével.

Az Értelmet nyer kvalitatív és kvantitatív adatainak elemzéséből fakadó megállapításait a nyitottság, rugalmasság és átjárhatóság az oktatásban témában a további összegyűjtött adatok kontextusában a következő fejezetek tárgyalják részletesebben:

A tankötelezettség kapujában, avagy a (nem) biztos indulás

Bővebben a témáról

Belépés a kötelező oktatásba, avagy a (nem) egyenlő indulás

Bővebben a témáról

Az alapfokú oktatás felső tagozatára való átlépés

Bővebben a témáról

Belépés a középfokú oktatásba

Bővebben a témáról

Belépés a felsőfokú oktatásba

Bővebben a témáról

Átlépés a felsőfokú oktatási alapkézésből a mesterképzésbe

Bővebben a témáról (szlovák nyelven)

 Szerző:

Katarína Vančíková